Vissza
A nemrég boldoggá avatott vértanú, Bódi Mária Magdolna földi maradványait - ereklyéit - több plébániai közösségben is elhelyezik a Veszprémi Főegyházmegyében. Január 1-jén, az esti szentmise keretében a pápai Szent Anna-plébánia is tőle származó ereklyét vehetett át: Udvardy György érsek adta át a relikviát Salgó Ferenc plébániai kormányzónak.
Bódi Mária Magdolna rövid, mégis rendkívüli életével a hithez való hűség, a tisztaság és az önfeláldozás időtálló értékeit testesíti meg. Vérhalála nem egy rendkívüli misztikus élet következménye volt, hanem egy következetesen, csendben megélt, Krisztushoz ragaszkodó hétköznapok beteljesedése. Udvardy György érsek az átadáskor hangsúlyozta: célja, hogy Boldog Bódi Mária Magdolna tisztelete minél több közösségben erősödjön meg. „Szeretném, ha az ereklyék figyelmeztető, hívogató és bátorító jelek lennének. A boldoggá avatás óriási erő számunkra, és szeretném, ha ez az erő egyre több plébánián segítené az erények megélését” - fogalmazott az érsek.
Az ereklyéket elsősorban azokba a plébániákba juttatják el, ahol a közösség nagysága és lelki nyitottsága lehetővé teszi, hogy Magdi példája valóban élő módon hasson a hívek életére. Különösen azok a helyek részesülnek ebben a kegyelemben, amelyek Bódi Mária Magdolna életének fontos állomásaihoz kötődnek. Az érsek kiemelte: a szentek és boldogok tisztelete nem pusztán emlékezés, hanem élő kapcsolat, hiszen közbenjárásuk révén ma is segítenek Krisztushoz tartozásunk megélésében. Ennek szép szimbóluma az esztergomi bazilikában őrzött missziós kereszt, amely a magyar szentek és boldogok ereklyéit foglalja magába.
Salgó Ferenc plébániai kormányzó személyes hangvételű gondolatokkal fogadta az ereklyét. Mint elmondta, Bódi Mária Magdolna életének egyik legmeghatározóbb vonása az Istenhez való rendíthetetlen ragaszkodás volt. „Gyermekként és fiatal lányként is serényen igyekezett a szentmisére - sokszor gyalog, később kerékpárral -, még akkor is, ha ez komoly áldozattal járt. Útközben gyakran segített időseknek, betegeknek, és a mindennapi munkáját is Istennek ajánlotta fel.” Magdi imádságos lelkületét különösen jellemezte az éjszakai térdelve végzett ima, amely nemcsak a templomban, hanem otthonában is életének természetes része volt. Ez a csendes, mégis következetes Isten-szeretet vált vértanúságának alapjává.
A plébániai kormányzó személyes emléket is felidézett: a kéttornyúlaki templom egykori sekrestyése, Böröcz Béláné Juliska néni fiatalon szoros kapcsolatban állt Bódi Mária Magdolnával, együtt imádkoztak, barátnők voltak. Ezek az élő tanúságtételek is hozzájárultak ahhoz, hogy Magdi életszentsége kézzelfogható közelségbe kerüljön a pápaiak számára is. Salgó Ferenc hangsúlyozta: Magdi életében nem voltak rendkívüli látomások vagy látványos események, nem a rendkívüli tettek jellemezték, hanem a hűség a mindennapokban. „Egyszerűen nagyon szépen élte azt az életet, amire lehetősége volt. Segítette a gyermekeket, az időseket, a munkatársait, és vállalta Krisztust - egészen a végsőkig.”
Vértanúsága 1945. március 23-án következett be, amikor tisztaságát védelmezve ellenállt a rátámadó szovjet katonáknak. Ez a tanúságtétel tette lehetővé, hogy boldoggá avatásához - vértanúként - ne legyen szükség külön csodára. A Szent Anna Plébánia közössége elhatározta, hogy minden hónap 23-án, este közös imádságot tartanak a templomban. Ezeken az alkalmakon az ereklyét is kihelyezik, emlékezve Magdi imádságos életére és vértanúságának napjára.
Az ünnepi szentmisén részt vett Marosi Dia festőművész is, aki a templomban látható Bódi Mária Magdolna-ábrázolást készítette el. A mű a Szent Anna-plébánia azon törekvésébe illeszkedik, hogy a szentélyben egyfajta „szentek csarnoka” jöjjön létre, női és férfi szentek képeivel..jpg)
A festményen megjelenik Magdi életének több fontos motívuma: a Balaton északi partja, a fűzfői Szent László-templom, valamint a tisztaságát fenyegető erőszak jelképei. Bár kerékpárja - életének fontos eszköze - nem került a képbe, szellemisége és lelki tisztasága annál hangsúlyosabban van jelen.
Bódi Mária Magdolna apáca szeretett volna lenni, ám körülményei ezt nem tették lehetővé. Ennek ellenére szűzi fogadalmat tett, és egész életét úgy élte, mint aki teljesen Istennek és a közösség szolgálatának szentelte magát. A pápai Szent Anna templomban elhelyezett ereklye mostantól nemcsak emlékeztet, hanem élő hívás is: arra, hogy a mindennapokban is lehet - és érdemes - Istent szolgálva élni.
