Vissza
Hűség a hagyományokhoz: Hogyan emlékezzünk a Soára?
A megemlékezésen elhangzó gondolatok és idézetek kapcsán Kurucz Ákos egy különleges egybeesésre hívta fel a figyelmet. Mint elmondta, pécsi rabbiként a délelőtt folyamán még Pécsett szolgált egy hasonló mártír-megemlékezésen, és bár nem egyeztettek a szervezőkkel, szinte ugyanazt a szellemi útravalót hozta magával Pápára is.
„Jonathan Sachs, a Brit Birodalom egykori főrabbija - a kortárs zsidó gondolkodás egyik legnagyobb alakja - fogalmazott meg egy nagyon szép gondolatot arról, hogyan kell emlékezni a Soára” - fejtette ki a rabbi. „Úgy vélte, egy napot dedikálni kell ennek az emléknek, a mindennapokban pedig úgy kell élnünk, hogy hűek maradunk az értékeinkhez, a vallásunk szépségeihez, és ebben a szellemben vállalunk és nevelünk gyerekeket. Ez a kettősség nagyon nehéz: emlékezni kell a tragédiákra, de közben a reményre is fókuszálunk, és visszük tovább a felmenőinktől örökölt értékeket.”
Ha valahol megszűnik, máshol szárba szökken
Arra a kérdésre, hogy mi a legfontosabb üzenet, amelyet a pápaiaknak szeretne átadni, a rabbi egy egyszerre fájdalmas és felemelő történelmi távlatot vázolt fel. Bár a vidéki zsidó közösségek többségének megsemmisülése pótolhatatlan veszteség, Pápa története egyedülálló példája a túlélésnek.
A volt pápai zsidó közösség azon kevesek egyike, amely a világ egy másik pontján a mai napig újjáéledt, működik, sőt, tagjai mindmáig beszélnek magyarul. A történelem során - az ókortól a középkoron át egészen a közelmúltig, a három évvel ezelőtti, Izraelt ért brutális támadásig - számtalan csapás érte a zsidóságot, de a közösségek mindig képesek voltak felállni, magyarázta a rabbi.
„Igazából ez az egyik nagy előnye a szétszóratásnak. Hogyha támadnak egy közösséget, akkor mindig csak egy részét tudják támadni. Talán a legfőbb üzenet az, hogy ha valahol megszűnik is valami, a világ egy másik táján képes újra szárba szökkenni” - mutatott rá Kurucz Ákos.
Közös sors, közös mindennapok
A magyarországi zsidóság jelenlegi helyzetét értékelve a rabbi hangsúlyozta, hogy a közösség élete teljesen összefonódott a többségi társadaloméval. A zsidó családok pontosan ugyanolyan hétköznapi örömökkel és nehézségekkel szembesülnek, mint a szomszédságukban élő keresztények.
Ez a mély integráció ráadásul komoly történelmi gyökerekre tekint vissza. Kurucz Ákos emlékeztetett: a 18-19. századi nagy bevándorlási hullám idején, a kiegyezés korában Magyarország lakosságának mintegy 60%-a még nem volt magyar anyanyelvű.
„A zsidók az elsők között voltak, akik áttértek a magyar nyelvre. Mindig rendkívül hazafiasak voltak, a többségük erőteljesen a magáénak érezte ezt az országot. Ez az elkötelezettség pedig azóta is tart, a hazai zsidóság tagjai teljesen beilleszkedtek, és ma is ugyanazokon az osztoznak, mint bárki más az országban.”
88 történet ' 44-ből
Az emlékünnepség könyvbemutatóval zárult, Schmidt Dezsőné, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület elnökségi tagja beszélgetett Sziklainé Lengyel Zsófia krónikással, aki 88 történetet írt le 1944-ből. 80 történetet túlélők meséltek el a szerzőnek, a maradék 8 pedig a Világ Igaza címmel kitüntetett embermentők mementói. Minden történet egy-egy tárgy köré épül, így az olvasó egészen máshogy tekinthet majd egy olyan hétköznapi tárgyra, mint például a szardíniakonzerv. Ahogy az író fogalmazott, ezek mindennapi tárgyak nem mindennapi történettel.
