Vissza
December 13-a különös nap a magyar néphagyományban. Luca napja nem a fényről szól - épp ellenkezőleg. Az év egyik leghosszabb éjszakájához kötődő nap régen a titok, a hiedelmek és a babonák ideje volt. Azt tartották, ilyenkor a láthatatlan világ közelebb húzódik az emberekhez, és a mindennapok fölött egy napra a varázslat veszi át az uralmat.
A magyar néphit szerint Luca napján tilos volt dolgozni. Nem mostak, nem fontak, nem sütöttek - mert aki megszegte a tilalmat, arra baj várt. Luca ugyanis nem mindig volt szelíd: sok helyen boszorkányos, rontó alaknak tartották, aki megbünteti a rendetleneket.
Talán a legismertebb Luca-napi hagyomány a Luca széke. December 13-án kezdték el készíteni, és karácsonyig minden nap csak egy kicsit volt szabad dolgozni rajta. A hiedelem szerint, aki szenteste a templomban erre a székre állt, megláthatta a boszorkányokat. Az élmény után azonban gyorsan menekülniük kellett - mákot szórva maguk mögé -, mert a leleplezett boszorkányok nem hagyták annyiban a dolgot.
Luca napja a jóslások ideje is volt. A lányok tizenkét papírdarabra férfineveket írtak, és minden nap elégettek egyet: amelyik karácsonyra megmaradt, az lett a jövendőbelijük neve. Máshol hagymakalendáriumot készítettek: tizenkét hagymalevélbe sót tettek, hogy megtudják, melyik hónap lesz csapadékos.
A Luca-búza vetése szintén egy derűsebb szokás. A tálba vagy cserepbe vetett búza karácsonyra kizöldült, és a következő év bőségét, az élet megújulását jelképezte. Sok helyen ma is ott zöldell az ünnepi asztalon, emlékeztetve arra, hogy a legsötétebb napokban is ott rejlik az új kezdet ígérete.
Luca napja egyszerre volt félelmetes és reményteli. A babonák mögött ott húzódott az emberi vágy: megérteni a jövőt, befolyásolni a sorsot, és biztonságot találni a hosszú tél idején.
Ma már nem félünk a boszorkányoktól, és nem állunk Luca székére sem. De ezek a hagyományok mégis fontosak. Mert mesélnek rólunk. Arról, hogyan próbált rendet vinni az ember a sötétségbe - hittel, szokásokkal, közös emlékezéssel.
És talán ezért jó, ha Luca napján egy pillanatra megállunk. Nem varázsolni - hanem emlékezni hagyományainkra.
