Vissza
Hamvazószerdával elkezdődött a nagyböjt. A negyven nap, amelyet talán hajlamosak vagyunk elintézni annyival, hogy „valamiről lemondunk”. Kevesebb édesség, kevesebb hús, kevesebb élvezet. Pedig a böjt valójában mindig arról szólt, hogy több hely legyen bennünk egymásnak, a figyelemnek, a józanabb gondolatoknak.
XIV. Leó pápa idei nagyböjti felhívása éppen ezért üt szíven. Nem a tányérunkra koncentrál, hanem a szavainkat állítja meg. Arra hív, hogy tartózkodjunk a másikat sértő, sebző beszédtől, a csípős megjegyzésektől, az elhamarkodott ítéletektől, a rágalmaktól. Attól a nyelvezettől, amely sokszor észrevétlenül mérgez meg minket.
Nehéz lenne jobb időzítést találni erre az üzenetre. Az előttünk álló hetek felfokozott hangulata, a politikai viták, a közösségi tér állandó zaja mind azt sulykolják: reagálj gyorsan, mondj nagyot, legyél hangosabb a másiknál. Mintha a szavak fegyverek lennének, és nem hidak.
Pedig itt, a saját környezetünkben is látjuk, mekkora ereje van annak, amikor elszabadulnak a szavak. Egy szó a piacon, egy komment egy poszt alatt, egy félmondat a buszon - és máris repedések keletkeznek ott, ahol tegnap még természetes volt az együttélés. Pápa mindig is egy olyan város volt, ahol az emberek ismerték egymást, ahol az egymásnak mondott szó számított. Talán ezért is különösen fájó, amikor éppen a szavaink kezdenek el eltávolítani minket egymástól.
A pápa felhívása nem hallgatásra buzdít. Nem arra, hogy ne legyen véleményünk. Hanem arra, hogy válogassuk meg a szavainkat, és ne felejtsük el, a mondataink mögött emberek állnak. Családtagok, szomszédok, kollégák - sokszor ugyanazok az arcok, akikkel nap mint nap újra találkozunk.
Talán ez lehetne az idei nagyböjt egyik legnehezebb, mégis legfontosabb vállalása: nem kevesebbet beszélni, hanem jobban. Olyan szavakat választani, amelyek nem rombolnak, hanem teret nyitnak. Mert ha sikerül lefegyverezni a beszédünket, talán a mindennapjaink is csendesebbek, élhetőbbek lesznek.
A nagyböjt nem hangos időszak. Talán éppen ezért alkalmas arra, hogy észrevegyük, a csend néha többet mond, mint egy rosszul megválasztott mondat.
XIV. Leó pápa nagyböjti felhívása: “Szeretnélek benneteket az önmegtartóztatás egy igen konkrét és gyakran alábecsült formájára hívni: a felebarátunkat sértő és sebző szavaktól való tartózkodásra. Kezdjük el lefegyverezni beszédünket: mondjunk le a csípős megjegyzésekről, az elhamarkodott ítélkezésről, a távollevők megszólásáról és a rágalmazásról. Törekedjünk inkább arra, hogy megválogassuk szavainkat, és kedvesek legyünk: a családban, barátaink között, munkahelyünkön, a digitális felületeken, a politikai vitákban, a médiában, a keresztény közösségekben. Így a sok gyűlölködő szó átadja helyét a reményt és békét közvetítő szavaknak.”
