Vissza
A Teleszterion Színházi Műhely neve sokaknak ismerősen cseng Pápán és környékén: a csoport 2011-ben költözött a városba, és hamarosan a Tegyi Tibor vezette felső tagozatos színjátszó csoportból kinőtt lelkes középiskolások alkották azt a közösséget, amely évekig számos különleges, művészi igényű előadással gazdagította a helyi kulturális életet. Bár a társulat 2016-ban elköltözött a városból, a Teleszterion Kulturális Egyesület azóta is folyamatosan működik, és továbbra is aktívan jelen van a színházi életben.
Az elmúlt években a szervezet több színjátszó csoportot is életre hívott a Pannon Egyetemmel együttműködésben, és mára már egy több mint 300 fős közösségi színházi közönség követi rendszeresen a munkájukat. Évente 4-5 csoporttal dolgoznak együtt, így a Teleszterion színházi aktivitása továbbra is töretlen.
A világ azonban sokat változott az elmúlt évtizedben - mondja a műhely vezetője, Komáromi Sándor drámapedagógus, mentálhigiénés szakember, mesteroktató. Ma már nem minden a nagyszabású produkciókról szól: egyre fontosabbá váltak a kisebb, költség nélkül is elvihető, intim, mikroközösségeket megszólító színházi formák. Ezek ugyanúgy hordozzák a műhelyre jellemző esztétikai minőséget, mégis közelebb kerülnek a közönséghez és a résztvevőkhöz.
A közelmúltban Komáromi Sándor új felhívással próbálta megszólítani a pápai fiatalokat - és bár minden korosztályból várt jelentkezőket, végül főként5.,6. és 7. osztályosok érkezett hozzá. Olyan fiatalok, akikkel néhány év alatt egy erős, markáns középiskolás színjátszó közösséget lehet felépíteni. Ez a folyamat nagyon hasonlít ahhoz, ahogyan annak idején is elindult a Teleszterion útja: felső tagozatosokból középiskolás színjátszók váltak, akikkel már komolyabb, összetettebb színházi munkát is lehetett végezni. Jelenleg egy 18 fős csapattal dolgozik együtt, akik most ismerkednek a színházi gondolkodással, a közös munkával és a mozgásos, fizikai színházi alapokkal. A csoportot a műhely vezetője és egy végzős drámatanár szakos egyetemista irányítja.
Az előkészítő év nem elsősorban technikák tanulásáról szól, hanem arról, hogy felszínre kerüljenek a fiatalokban kavargó történetek, élmények, álmok. Szituációs játékokon, helyzetgyakorlatokon keresztül tanulják meg bátran megmutatni önmagukat, élményeiket, véleményüket. A következő lépcső a szavak nélküli világ: a fizikai színház eszköztára, amelyből az első komolyabb közös produkciójuk is megszületik majd. A csoport első bemutatkozása várhatóan még nem nagyközönség előtt történik: először a legbiztonságosabb közegben, a szülők és tanárok számára szeretnék megmutatni, hol tartanak. A cél nem a gyors színpadra állítás, hanem az, hogy a fiatalok megtalálják saját hangjukat, önazonos módon lépjenek a színpadra, ne utánzott televíziós minták alapján, hanem saját, megdolgozott történeteikből kiindulva.
Komáromi Sándor hangsúlyozta, ez az előkészítő év, még lehet jelentkezni, hiszen a csoport folyamatosan nyitott az új tagok számára. A foglalkozásokat szerdánként 16:30 és 18:00 között a Huszár Közösségi Házban tartják - bárki csatlakozhat, aki szeretne egy kreatív, inspiráló közösség tagja lenni, és kipróbálná magát a színház világában, egy olyan közösségben, ahol a fiatalok szabadon alkothatnak, fejlődhetnek, és megtapasztalhatják a színház erejét - újra itt, Pápán.
