Katona Csaba kutatásai elsősorban Balatonfüred történetére irányulnak, azon belül is a fürdőéletre. Mint ismeretes, Jókainak is volt ott nyaralója, amely ma emlékházként működik. A történész azonban nem az írót, hanem a nyaralót, a fürdővendéget vizsgálja: milyen kapcsolatokat ápolt, kikkel barátkozott, kik fordultak meg a villájában.
Külön érdekesség, hogy Jókai a fürdőlistára minden alkalommal másképp írta be magát. Hol íróként, hol háztulajdonosként, máskor magánzóként, esetleg képviselőként. Ezek a listák annak idején nyilvánosan ki voltak függesztve, így a vendégek láthatták, melyik híresség érkezett meg. Jókai megnevezései ezért sokat elárulnak arról, melyik élethelyzetében melyik szerepét tartotta fontosnak megmutatni.
A füredi társasági életben egyébként nem igényelt külön erőfeszítést, hogy barátokat szerezzen. Jókait szerették, kedvelték, jó társasági ember hírében állt. A helyiek száma viszonylag csekély volt, a nyári hónapokban viszont akár 2000-2500 vendég is megfordult a városban, döntően Budapestről. Így Jókai lényegében magával vitte, majd ősszel visszahozta a fővárosi kapcsolatrendszerét.
A sok ismerős közül Katona Csaba mégis egy különleges vendéget emelt ki: Otto Jankét, a berlini könyvkiadót, aki kizárólag azért utazott Füredre, hogy személyesen egyeztesse Jókai köteteinek német kiadását. A találkozóról fennmaradt leírás nemcsak a szakmai egyeztetésről szól, hanem arról is, hogyan próbálta Laborfalvi Róza magyar ételekkel lenyűgözni a porosz vendéget - kevés sikerrel, ám a balatoni fogas annál inkább elnyerte a kiadó tetszését.
Bár a nyarakat Füreden töltötte, Jókai egész életében Budapesten élt, és számos lakással rendelkezett. Írói pályájának jelentős része a fővároshoz kötődik, de politikai szerepvállalása is. Többször indult országgyűlési választáson, általában ott, ahol nagy eséllyel növelhette a párt győzelmi reményeit. Népszerűsége sokszor döntő tényező volt, bár politikusként sosem vált olyan meghatározó alakká, mint íróként.
A Tisza Kálmánhoz fűződő lojalitásáról is szó esett: Jókai ellenzéki korszakában is támogatta Tiszát, később pedig a miniszterelnöki időszak alatt is hű maradt hozzá. Aktív szerepet nem mindig vállalt, de amikor szükség volt rá, megszólalt. Az előadás legfőbb tanulsága, hogy Jókai Mór életművének és személyiségének értelmezése lehetetlen egyetlen nézőpontból. A politikus, az író, a társasági ember és a nyaraló vendég mind ugyanannak a rendkívül gazdag életútnak a rétegeit adják. Katona Csaba pedig ezeknek a rétegeknek a bemutatásával igyekezett közelebb hozni a 200 éve született, de ma is élő legendát.