Vissza
Szívhez szóló és gondolatébresztő kiállítás nyílt Pápán, a Huszár Közösségi Házban. A tárlat nem csupán művészeti élményt, hanem mély emberi üzenetet is közvetít.
Az Elhangolódás című tárlat középpontjában Preiner Gál Ildikó, autodidakta alkotó áll, aki diagnosztizált szkizofrén beteg- és mégis, vagy talán éppen ezért, alkotásai különös érzékenységgel szólítják meg a nézőt.
Preiner Gál Ildikó kislánykora óta rajzol. Korábban akrillal festett, ma főként tollrajzokat készít - finom, hullámzó, ismétlődő vonalstruktúrákat, amelyekben alakok, arcok, virágok és állatok sejlenek fel, mintha az álom és valóság határán lebegnének. Ezek a képek a lélek mély rétegeibe engednek bepillantást - a tudattalan rezdüléseibe, az érzelmek hullámzásába.
A kiállítás megnyitóján elhangzott beszéd mélyebb összefüggésekre is rávilágított. Az egyik központi gondolat a „hangolás” metaforáján alapult: ahogy egy elhangolt hangszer is hegedű marad, úgy az ember sem veszti el értékét akkor sem, ha mentális nehézségekkel küzd. A dél-koreai orvosi gyakorlatban „húrhangolási betegségként” is említik a szkizofréniát - innen ered a kiállítás címe is - mondta el Federits Zsófia, a tárlat megálmodója.
A Jókai Mór Művelődési Központ munkatársa beszédében felidézte Ferenczi Sándor és Feldmár András munkásságát, akik a pszichoanalízis és a humanisztikus pszichológia területén a megértést és az empátiát helyezték középpontba. Feldmár szavaival élve: „a szkizofrén ember túl sokat lát a világból, és megrettenve attól, amit lát, egy másik világba menekül”. A mi feladatunk pedig, hogy türelemmel és szeretettel segítsük visszavezetni őt.
A tárlat nemcsak egyéni alkotásokat, hanem közösségi együttműködést is ünnepel. A kiállítás létrejöttében kulcsszerepet játszott a Vajda Márta Iskola és annak elhivatott gyógypedagógusai, akik a művészetterápia eszközeivel segítik a gyermekek fejlődését és önkifejezését. A megnyitón elhangzott: a művészetterápia nem az esztétikáról vagy diagnózisról szól, hanem arról, hogy változást indítson el, és lehetőséget adjon a személyes kibontakozásra.
A művészetterápia történeténetéről is szó esett: a XX. században két nagy korszaka volt - a modernizmus idején megszületett a pszichiátriai művészet és az art brut, majd a posztmodern időszakban a közösségi és kapcsolati művészet került előtérbe. Ennek a szemléletnek jegyében jött létre ez a kiállítás is, amely nemcsak a másság elfogadását, hanem annak megbecsülését és megértését is szolgálja.
„Mert neki mi vagyunk mások és furcsák” - mondta Federits Zsófia.
Ez a mondat talán a kiállítás legfontosabb üzenete: hogy a másság nem elválaszt, hanem összeköt. Preiner Gál Ildikó képei, a Vajda Márta Iskola diákjainak munkája és a közösség támogatása együtt mutatják meg, hogy a művészet valóban képes gyógyítani, hangolni, összhangba hozni mindannyiunkat.
A közönség a megnyitó után egy kerekasztal beszélgetés keretében ismerkedhetett meg részleteiben a témával a meghívott vendégek segítségével - Oravetcz Dániellel, Varga Judittal, dr. Márton Évával és Erki Alexandrával.
