Hat alkotó, egy közös világ — ismét életre kelt a bakonyszücsi művésztelep

Hatodik alkalommal gyűltek össze Bakonyszücsön azok a képzőművészek, akiket Huszti Kinga hívott közös alkotásra. A néhány napos művésztelep ezúttal is a kísérletezésről, az inspiráló beszélgetésekről és a különböző művészeti ágak találkozásáról szólt. A hét végére pedig – ahogy minden évben – megszületett egy kiállítás is, amely nemcsak a kész műveket, hanem a közös gondolkodás eredményét is megmutatta.


A művésztelep résztvevői között régi ismerősök és új alkotók egyaránt helyet kaptak. Bódi Kati grafikus már harmadik alkalommal tért vissza Bakonyszücsre, Votin Dóra festőművész – az Íme Kult Tér Galéria vezetője – a kezdetektől fontos szerepet vállal a közösség formálásában, akárcsak Kovács Gabriella textilművész, aki csupán egyetlen évben hiányzott a művésztelepről. Az idei csapathoz csatlakozott Tóth Annamária festőművész is, aki a fiatalabb generáció szemléletét hozta magával, valamint Veres Ágota festőművész, akinek munkáival Huszti Kinga tavaly tavasszal ismerkedett meg egy kiállítás kapcsán. A házigazdával együtt így hat alkotó dolgozott együtt a bakonyi faluban.

A műhelymunka ezúttal is rendkívül sokszínű volt. Votin Dóra az akvarell technika finom világában mélyült el, Veres Ágota különleges papírkísérletekkel, merített papírok felhasználásával alkotott. Bódi Kati sérült számítógépről megmentett digitális fotók nyomatait dolgozta tovább festészeti és kollázstechnikákkal, régi papírok és más anyagok felhasználásával. Tóth Annamária retuspisztollyal fújt lehelet vékony rétegeket vászonra.

Kovács Gabriella saját fejlesztésű textiltechnikájával készített két különleges táskát. A három rétegből felépülő eljárás mozaikszerű, pasztellszínű felületeket eredményez, létrehozása azonban hosszú és aprólékos munkát igényel.

Huszti Kinga ezúttal is az anyagokból indult ki. Növényi festékkel festett régi gézdarab és fonalak, valamint egy kulcs inspirálták egyik alkotását, míg egy másik „gyapjúfestménye” korábbi sorozatának folytatásaként egy álomszerű, lebegő táj világát idézi meg.

A művésztelep egyik legizgalmasabb pillanata minden évben az utolsó nap, amikor a külön-külön készült alkotások először kerülnek egymás mellé. A kiállítás rendezése ilyenkor közös alkotássá válik. – Reggeltől délutánig azon dolgoztunk, hogyan kerüljenek egymás mellé a művek. Ajándék volt látni, milyen gyorsan kialakult az összhang. Mindenki nyitott volt a másik véleményére, együtt kerestük azt a rendet, amelyben a munkák igazán megszólalnak – mesélte Huszti Kinga.

Bár az idei művésztelepnek nem volt előre kijelölt témája, a végére mégis kirajzolódott egy közös gondolatiság. – Korábban előfordult, hogy témát vagy címet adtunk a művésztelepnek, most azonban teljes szabadságot kapott mindenki. Ennek ellenére ugyanaz a lebegő, rétegzett világ jelent meg szinte valamennyi alkotásban. Mintha ugyanazokat a kérdéseket tettük volna fel, csak mindenki a saját nyelvén válaszolt volna rájuk – fogalmazott a szervező.

A közös munka azonban nem ér véget Bakonyszücsön. A művészek már egy újabb kiállítást terveznek, amelyen az itt készült alkotásokat szeretnék együtt bemutatni.