Vissza
Április hónap műtárgya kapcsán különleges fókuszba kerül Nemcsics Antal egy kevésbé ismert, mégis rendkívül izgalmas területe: egyházművészete, azon belül is templomok számára készített színes üvegablakai. A választás nem véletlen: egyrészt e műfaj méltatlanul háttérbe szorult a gazdag életműben, másrészt a húsvéti időszak különösen alkalmas arra, hogy a fény és színek spirituális szerepét bemutassuk.
Nemcsics Antal Pápán született 1927-ben. 1950-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola freskó szakán, olyan mesterek tanítványaként, mint Kontuly Béla, Kmetty János és Szőnyi István. Az 1950-es évektől, a II. világháborúban megsérült templomok helyreállításával párhuzamosan, kezdetben titokban kapott megbízásokat freskók, mozaikok és üvegablakok készítésére. Pályájának másik meghatározó állomása volt, amikor a Műszaki Egyetem rajztanszékén kezdett dolgozni tanársegédként. Itt egy újfajta vizuális szemlélettel találkozott, amelyben a térélmény, a funkció és a színek kapcsolata került előtérbe. Ennek eredményeként dolgozta ki a coloroid színrendszert, valamint a színharmónia és színpreferencia elméleteit, amelyek későbbi egyházművészeti munkáiban is alapvető szerepet játszottak.
Életműve során 113 templom színkialakításában vett részt, ezek közül 8 templomban készített színes üvegablakokat. Munkásságát számos elismeréssel jutalmazták, többek között 1983-ban a Vatikáni Államtitkárság is kitüntette egyházművészeti tevékenységéért.
Németh Katalin műtárgyvédelmi asszisztens a Nógrád vármegyei Szanda település Szent Márton Plébániatemplom számára készült üvegablak tervét választotta a hónap műtárgyául. Mint mondta, a hagyományos ólomkeretes technikától eltérően egy vízszintes acélszerkezetre helyezett homokfúvott üveglapot alkalmazott Nemcsics Antal. A formára vágott üvegelemeket műgyantával színezte és rögzítette, a köztes réseket pedig fekete mangánbetonnal töltötte ki. Ez a hálószerű struktúra nemcsak szerkezeti, hanem kompozíciós szerepet is betöltött: dinamikusan vezette a tekintetet, és segítette a figurák térbe helyezését.
Színhasználatában a telített tónusok dominálnak, amelyek tudatosan felépített harmóniák szerint működnek. A diád (kétpólusú) színharmóniák esetében komplementer színeket alkalmazott, amelyek a színkörön egymással szemben helyezkednek el, míg a triád harmóniák során három, egymással kiegyensúlyozott színcsoportot hozott létre. Ezek az intenzív színkapcsolatok az ablakokon átszűrődő fény révén különleges, szinte transzcendens térélményt teremtenek.
A művész egyházművészeti munkásságát is részletesen bemutatja a Gróf Esterházy Károly Múzeum Nemcsics-életmű kiállítása, ahol a látogatók közelebb kerülhetnek ehhez az egyedülálló látásmódhoz.
