Két világ között: egy élet, amely festményekké vált

A kiállítást Federits Zsófia kurátor nyitotta meg, aki beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Szabó József művészetét nem csupán művészettörténeti kategóriák mentén érdemes szemlélni. Mint fogalmazott, az életmű „nem pusztán egy művészi pálya, hanem egy belső út lenyomata”. Az 1956 utáni emigráció a művész számára nemcsak földrajzi változást jelentett, hanem mély identitásválságot is.

A kurátor hangsúlyozta: az emigráció egyfajta belső száműzetés, amely során az ember nemcsak a hazáját, hanem a nyelv, a kulturális közeg és az ismerős visszajelzések biztonságát is elveszíti. Ebben a helyzetben az identitás újraszervezése elkerülhetetlenné válik. Szabó művészetében ez a bizonytalanság nem romboló erőként jelenik meg, hanem alkotó energiává alakul. Festményei nem történelmi eseményeket dokumentálnak, hanem lelki állapotokat tükröznek: álomszerű formák, sötétebb tónusok és expresszív gesztusok révén a lélek mélyrétegeit tárják fel. A kurátor szerint a művészet itt a trauma feldolgozásának sajátos formája: nem a sebek bemutatása, hanem azok integrációja. A múlt, a veszteség és az új környezet közötti párbeszéd jelenik meg a vásznon.


Federits Zsófia szerint Szabó művészete nem ad kész válaszokat. Nem ideológiát közvetít, hanem kérdéseket tesz fel: Mit jelent önmagunknak maradni idegen közegben? Hogyan alakítható a veszteség belső erővé? Hogyan őrizhető meg az autonómia egy folyamatosan változó világban? A festmények így nem csupán vizuális élményt nyújtanak, hanem gondolkodásra késztetik a nézőt is.

Kerpel Péter, a KÖR - Pápai Képzőművészeti Egyesület elnöke szerint Szabó József művészete rendkívül gazdag, és az emberi lét szinte minden fontos állomását felöleli. Alkotásaiban megjelenik a szerelem, a családalapítás öröme, de a veszteség, a menekülés és az egzisztenciális félelem is. Képei mélyen belelátnak az emberi lélek működésébe: szorongások, örömök, vívódások és felismerések egyaránt visszaköszönnek bennük.

Szabó József pályája során több művészeti irányzat hatása is érzékelhető. Franciaországi évei alatt kapcsolatba került a modern képzőművészet meghatározó irányzataival: a fauvizmus élénk, tiszta színe, az expresszionizmus érzelmi intenzitása és a szürrealizmus torz, gyakran nyugtalanító víziói is megjelennek képein. Műveiben visszatérő motívum az atomháborútól való félelem, a világ pusztulásának képe, ugyanakkor megjelenik egy reménytelibb, jövőbe mutató, olykor már-már sci-fi-szerű világ is. Különösen grafikáiban figyelhető meg a különböző korszakok motívumainak összegzése - mondta Kerpel Péter, aki tárlatvezetést tartott a megnyitót követően.

A művész örököse, Szabó Imre elmondta: a teljes hagyaték több száz alkotást foglal magában, azonban jelentős része elveszett vagy ellopták. A megmaradt művek így még értékesebb betekintést nyújtanak Szabó József világába. A művész rendkívül fegyelmezett életet élt: szigorú napi rutin szerint dolgozott, és csak ritkán engedett betekintést alkotói folyamatába. Perfekcionizmusa miatt sok művét félbehagyta, majd később újra elővette.

A kiállítás nemcsak művészeti, hanem intézményi szempontból is mérföldkő. A szervezők célja, hogy a kastély és a helyi múzeumi élet nyitottabbá váljon a nemzetközi szinten is jelentős alkotók bemutatására, mondta Pátkai Ádám Sándor szakmai vezető. Hozzátette: a tárlat egy új korszak kezdetét jelzi: Pápán is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az olyan kiállítások, amelyek túlmutatnak a helyi kereteken, és szélesebb közönséget szólítanak meg.