Vissza
A pápai Esterházy-kastély új kamarakiállítása, a „Ruházkodjunk!” finoman egyensúlyoz múlt és jelen között. Nem látványos túlzásokkal dolgozik, inkább csendesen, részleteken keresztül mesél arról, hogyan öltözködtek elődeink - és arról is, hogy mit vesztettünk el azóta.
A tárlat egy frissen megnyitott, két helyiségből álló kiállítótérben kapott helyet. Az egyik szoba már ismerős lehet a látogatóknak, hiszen korábban barokk fotózások helyszíne volt, a másik azonban eddig zárt térként működött. A kettőt most egybenyitották, és egy újfajta, intimebb kiállítási formát hoztak létre, amely a Gróf Esterházy Károly Múzeum gyűjteményének egy-egy szeletét emeli ki.
A koncepció tudatosan visszafogott: nem egy nagy ívű divattörténeti áttekintést kapunk, hanem hangulatokat, villanásokat különböző korszakokból. A kiállítás kurátora, Mocsári Mária a gyűjteményben található viseletekből indult ki - azokból a darabokból, amelyek egykor az „élő kastély” programok részei voltak. Ezek a ruhák most új kontextusba kerültek: nem viselik őket, hanem mesélnek.
A két terem eltérő hangulatot képvisel. Az egyik könnyedebb, szinte játékos tér, ahol a látogató közelebb kerülhet a ruhákhoz, akár fotókon keresztül is kapcsolódhat hozzájuk. A másik inkább elmélyülésre hív: itt a 19-20. századi öltözködés részletei rajzolódnak ki férfi mellényeken, keménykalapokon, női estélyiken és finoman kidolgozott kiegészítőkön keresztül.
Különösen erős pontja a kiállításnak az a vitrin, amely a női viseletek egy kevésbé ismert, mégis beszédes elemére, a pártára irányítja a figyelmet. Ezek a fejdíszek nem csupán díszek voltak, hanem státuszt, életkort, élethelyzetet jeleztek. A „pártában maradni” kifejezés így hirtelen konkrét jelentést kap: a kiállított darabok mögött valódi élettörténetek sejlenek fel.
A „Ruházkodjunk!” nem akar többet mondani, mint amit ezek a tárgyak magukban hordoznak. Épp ezért működik. Nem nosztalgiázik túl hangosan, mégis felidézi azt a világot, ahol az öltözködésnek súlya, ritmusa és jelentése volt. És talán arra is emlékeztet, hogy az elegancia nem korszak kérdése, hanem figyelemé.
