Vissza
"Ma újra Karácsony elé / harangozom a szíveinket..."
Kedves Pápaiak!
Az adventi várakozás után megérkeztünk emberi létünk tán legbensőségesebb ünnepéhez. Hetek vagy akárcsak napok óta várakozunk, készülünk..., hitünk és eszméink általvezetetten talán kicsit másra - másra. A Messiás megszületésére, gondosan tervezett családi találkozásra, emlékként felsejlő régi ünnepek megidézésére vagy épp örömteli ajándékozásra.
Sokfélék vagyunk.., így gondolataink, érzéseink fókusza is másutt lehet. Van, aki a csendben, egyetlen gyertya keltette lángocskában, más a gyerekzsivajban, a messziről érkező gyermek, unoka ölelésében, az ezerfényű karácsonyfában találja meg önmagát.
Legyen bárhogyan, érezzük, hogy feladatokkal teli hétköznapjainkat jólesően szakasztja meg az ünnep. Kivételes idő ez, vélhetjük, hiszen ünnepi szokások rajzolják színesebbé az órákat. Ám akarhatunk ennél talán többet: a mindennapok leegyszerűsödő rutinjából kilépve, az általunk választott rituálékat is bontsuk meg, nézzünk mögéjük! Ott lesz megmutatkozó az érték, amely nehéz pillanatokban erőt ad,célokat jelöl, vagyis új és új energiával indít el minket a szokványos reggeleken.
Kedves Pápaiak!
Ünnepeinkben megtalált kincseink segítsenekmindannyiunkat a teljesebb, boldogabb hétköznapok felé!
