Vissza
Pápán már november végén kigyúltak az ünnepi fények. Nemcsak a Fő tér csillog ilyenkor - hanem a szívek is. Mert nálunk az adventi díszítés nem egyszerűen csak városi feladat: közösségi vállalás. Anyukák, nagyszülők, diákok, barátok és szomszédok fognak össze, hogy szebbé tegyék a várakozás időszakát.
Kézzel készült díszek kerülnek a fákra, minden szalag egy-egy mosoly, minden gömb egy-egy jókívánság. Ez az összefogás a legszebb üzenet karácsony előtt: mi így, mindannyian, együtt vagyunk Pápa!
Éppen ezért fáj annyira, amikor ezt valaki semmibe veszi.
A minap a város több pontján is történt valami, aminek nem lett volna szabad megtörténnie! Valaki - vagy valakik - úgy gondolták, joguk van letépni, magukkal vinni, megrongálni a díszeket, amelyeket mások szeretettel készítettek. Olyan díszeket, amelyek talán egy kisgyerek első kézműves alkotásai voltak, vagy egy nagymama hosszú estéken át hajtogatott munkái. Máshol pedig egy olyan díszt loptak el, ami a sötétségben világítva is jelezte, itt egy közösség együtt ünnepel.
Ki veszi el más örömét?
Ki az, aki nem érzi: ez mindannyiunké?
A rongálás nem csupán anyagi kár! Üzenet! És most sajnos az a rossz üzenet hangzott el, hogy vannak, akiknek mindegy, mit épít a közösség - ők csak rombolni tudnak. De mi ezt az üzenetet ne fogadjuk el!
Pápa díszei nem attól szépek, hogy sérthetetlenek. Attól szépek, hogy minden sérülés ellenére újra felkerülnek, hogy lesz, aki pótolja, lesz, aki felszedi a földről, kijavítja és visszaakasztja őket.
Igen, lehet, hogy valaki ellopott néhány karácsonyi díszt! De a mi közösségünk fényét nem lehet elvinni!
Ha valamire emlékeztetnek minket ezek az esetek, hát arra, hogy a fényt mindig óvnunk kell! És hogy minden egyes dísz, amit felteszünk, egy halk, de makacs üzenet annak, aki rombolni akar: „Itt nem sikerül! Itt a jószándék az erősebb!”
Pápa továbbra is ünnepi díszben ragyog. A várakozás időszaka továbbra is csordultig van szép pillanatokkal! És mi, pápaiak továbbra is egy közösség vagyunk - és ez a mi adventünk!
