Vissza
Szombat este a Pápai Borfesztiválon adott koncertet az Anna and the Barbies együttes, amit 2004 őszén alapított Pásztor Anna énekesnő, színésznő, koreográfus, táncművész és dalszövegíró, valamint testvére, Pásztor Sámuel, gitáros, énekes és dalszerző. A zenekarra jellemző, hogy bátran ötvöznek különféle zenei stílusokat számaikban, lemezeiken; ez a sokszínűség a koncerten is jelen volt a hangulatok, a tempók, a szövegek változatosságában.
Ahogy Pásztor Sámuel a Médiacentrumnak a fellépésük után elmondta, ez adja meg számukra a szabadságot a dalszerzésben és a színpadon is. Tiszteli a profi módon begyakorolt és előadott, másodpercre kitalált produkciókat, de számukra fontos, hogy minden koncert kicsit más legyen. Ezért vannak a számokban bizonyos improvizatív részek, amikor mást játszanak az egyes előadásokon, s természetesen a közönség is mindig más az egyes helyszíneken, amire ők is reagálnak, ráhangolódnak. Pásztor Anna nagyon szuggesztív előadó, tényleg lehetetlen nem figyelni rá; a pápai koncerten is folyamatosan kommunikált a közönséggel, odafigyelésre, közös éneklésre, tapsra késztetve a nézőket. Az ő személyisége, előadói képessége is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy városi rendezvényen, motoros fesztiválon, de akár még fiataloknak szervezett előadáson is működjenek a dalok, s hogy a legkülönbözőbb összetételű közönséget is meg tudják szólítani koncertjeikkel.
Pásztor Sámuel elmondta azt is, nagyon jó a kapcsolata a testvérével, s a vele és az együttes tagjaival kialakult egymásra hangoltság eredménye az, hogy egy-egy dallamötletből, szövegkezdeményből is hamar dalt tudnak formálni. A koncerten hallhattuk sok jól ismert slágerüket a Nyuszikától az Ünnepélyesen fogadom-ig, s természetesen most sem maradhatott ki a programból legismertebb szerzeményük, a Márti dala. Ez az ő ikonikus szerzeményük, az a fajta dal, amit még sokan olyanok is ismernek, akik magát az előadót sem, szinte már önálló életet él. Ahogy Pásztor Sámuel fogalmazott, azon sem csodálkozna, ha száz év múlva sokan úgy gondolnák, ez egy régi népdal; amikor írták, akkor (a népdalokra is jellemző) egyszerűségre, érthetőségre és befogadható üzenetre törekedtek.
A pápai koncert előtti és utáni napon is felléptek, mondhatni, ez a hétvége volt a nyári rockos irányultságú koncertsorozatuk zárása. Még idén az Opera Eiffel Műhelyházában is készülnek egy különleges koncertre vonósokkal kiegészülve; testvérével, Annával folytatják a duóként tartott előadásaikat is, amiket egyfajta zenés stand up estéknek is fel lehet fogni, a zene mellett sztorikkal, nevetésekkel és néha nagy csendekkel is. S természetesen készülnek új dalok is, amik felkerülnek majd a megfelelő csatornákra, internetes felületekre.
Jó volt látni az Anna and the Barbies-t ismét itt Pápán. Legutóbb 2018-ban voltak a Borfesztivál fellépői, s az akkori sikert ismételték meg idén is. A koncertjük most is lendületes, energikus volt; az első pillanattól kezdve megragadták, s az utolsó lejátszott és elénekelt hangig megtartották a közönség figyelmét, beszippantva a jelenlévőket egy egyedi, különleges zenei és szövegvilágba, ami csak rájuk jellemző. Ezek mind összetevői voltak sikerüknek, nincs is ezen mit magyarázni. E sorok írója csak azt nem érti (s szerintem sok néző sem), hogyan lehet olyan vastag talpú és magas sarkú csizmában nem elesni, sőt, nem csak állni, de egy másfél órás koncerten végig mozogni a színpadon, mint amiket Pásztor Anna viselt. Talán ezt is meg kellett volna kérdezni a testvérétől – bár erre lehet, hogy még ő sem tudott volna válaszolni...
