Vissza
Hatvankilenc év telt el azóta, hogy elballagtak a Pápai Közgazdasági Technikumból, de a régi osztálytársak számára ma is vannak közös történetek, amelyekre jó együtt emlékezni. Az 1957-ben végzett diákok néhány éve minden esztendőben találkozót szerveznek, így tegnap ismét egy asztalhoz ülhettek egy pápai étteremben.
Az évek múlását talán semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy egyre több emlék válik történelemmé. A közös diákévek azonban olyan kapocsnak bizonyultak, amelyet az eltelt 69 év sem tudott elszakítani.
Az egykori diáktársak évről évre összegyűlnek, hogy néhány órára ismét együtt legyenek. Ilyenkor előkerülnek a régi fényképek, felidéződnek a fiatalkori történetek, és természetesen szó esik azokról is, akik az elmúlt években már nem lehetnek közöttük.
A szombati találkozó így egyszerre szólt a múltról és a jelenről. A régi osztálytársak finom falatok mellett örömmel meséltek egymásnak arról, kivel mi történt az elmúlt időszakban, miközben a beszélgetésekben újra és újra visszatértek a középiskolás évek emlékei.
Nem feledkeztek meg egykori tanáraikról sem. Azokról, akik annak idején tudást, útmutatást és példát adtak nekik, és akiknek a hatása sokuk életében jóval túlmutatott az iskolában töltött éveken.
A találkozókat Kereszt Józsefné szervezi, az összejövetelek az 55. találkozó óta váltak rendszeressé. Azóta minden évben akad egy újabb alkalom, amikor a régi osztálytársak ismét találkozhatnak.
Talán egy ilyen közösségnél már nem is az a legfontosabb, hogy hány év telt el a ballagás óta, hanem az, hogy 69 év után is vannak közös emlékek, amelyekhez jó visszatérni, és vannak emberek, akikkel jó újra egy asztalhoz ülni.
Az idei találkozó is így ért véget, búcsúzással, sok régi történettel és azzal a reménnyel, hogy jövőre ismét egy asztalhoz ülhetnek.
