Vissza
Harmadik alkalommal rendezte meg grafikai alkotótáborát a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma, Művészeti Szakgimnáziuma és Diákotthona ahol idén az „Az én mesém” címet viselő program állt a középpontban. A felső tagozatos diákok öt napon át nemcsak rajzolhattak és különböző grafikai technikákat próbálhattak ki, hanem saját történetet is alkottak, amelyet egy egyedi készítésű mesekönyvben örökítettek meg.
Boros Zita művésztanár elmondta, hogy a tábor célja kettős: egyrészt kreatív élményt nyújtani a gyerekeknek, másrészt megszólítani azokat a fiatalokat, akik a későbbiekben a grafika tagozaton szeretnének továbbtanulni.
A történetalkotás első lépése egy különleges fantázialény megtervezése volt. A gyerekek három különböző motívumból – egy növényből, egy állatból és egy ember alkotta tárgyból – készítettek montázst, amelyből megszületett saját mesehősük.– „Az első karakter egy fantázialény volt. Segítségül kaptak három fotót, ezek sziluettjeiből kellett összekomponálniuk egy teljesen új lényt. Ezáltal elindult a mese fonala, és azt már teljes egészében ők találták ki.”-mondta Boros Zita.
A következő feladatban egy egyszerű firkában kellett új szereplőt felfedezniük. A két karakter találkozása indította el a történetet, amelyet a gyerekek több oldalon keresztül illusztráltak és írtak meg. „Mindegyik gyereknek más-más meséje van. A mesét is ők írták, ők találták ki. A különböző bonyodalmakat illusztrációk formájában jelenítették meg, majd a történetet egészen a végkifejletig vezették.” - mondta a művésztanár.
A tábor során többféle képzőművészeti technikát is kipróbálhattak. A rajzok mellett kollázsokat készítettek különböző színű és mintázatú papírokból, amelyekből tájakat, hegyeket és szereplőket építettek fel. A művésztanár szerint fontos, hogy a gyerekek ne csak másoljanak, hanem saját világot teremtsenek. „Ki kellett találniuk, hogy a fantázialény hol él, mivel táplálkozik, milyen különleges képessége van. Ezután ezt az élőhelyet is meg kellett jeleníteniük, majd tovább szőtték a történetet.”
A táborba elsősorban felső tagozatos diákok jelentkezhettek. „Ötödiktől nyolcadikig várjuk a gyerekeket. Többen már harmadik éve visszajárnak hozzánk, és örömmel mondhatom, hogy körülbelül hét olyan hetedikesünk van, aki jövőre ide szeretne felvételizni. Három felvett nyolcadikosunk is eljött, hogy egy kis előnyt szerezzen szeptemberre.”
Nikolausz Krisztián művésztanár a tábor szakmai programjáról beszélt. Mint mondta, minden évben olyan feladatokat állítanak össze, amelyek egyszerre fejlesztik a kreativitást és ismertetik meg a résztvevőkkel a különböző grafikai eljárásokat.
„Minden évben igyekszünk olyan feladatokat adni, amelyeknél szükség van játékra, kísérletezésre és kreativitásra. Idén hagyományos rajzi technikákat, illetve sokszorosító grafikai technikákat is kipróbálhattak a gyerekek.”
A montázs és a kollázs mellett a résztvevők hidegtű technikával is dolgoztak. A fémlemez helyett plexibe karcolták a rajzokat, amelyekből nyomatok készültek.
„Ilyenkor nem kitaláljuk a figurákat, hanem rájuk találunk. Ez egy egészen más alkotói attitűdöt igényel, és rengeteg meglepetést tartogat az alkotó számára is.”
A nyomtatás minden alkalommal izgalmas pillanat volt.
„Azt is engedem nekik, hogy ők maguk emeljék fel a kész nyomatot a présről. Ilyenkor egy pillanat alatt kiderül, hogy sikerült-e a fáradságos munka, vagy még lehet rajta tovább dolgozni.”
A gyerekek ex librist, vagyis saját könyvtulajdonjegyet is készítettek linómetszet technikával, amely a saját mesekönyvük részévé vált.
„Sokszor még én is meglepődöm, hogy az egészen pici ötödikeseknek is mennyi kitartásuk van. Fizikailag ugyan fárasztó egy-egy feladat, de nagyon szépen megértik a technika lényegét, és igazán nem okoz gondot nekik. Nagyon szép alkotások születtek.” - mondta Nikolausz Krisztián.
Poós Liliána kiskora óta szeret rajzolni, azért jelentkezett ebbe a táborba, mert ide szeretne jönni tanulni, úgy érzi itt a helye.
A festés közelebb áll hozzám, de a grafikát is nagyon szeretem - mondta Koncza Zselyke, aki szeptembertől ebben az iskolában folytatja tanulmányait.
A tábor végére minden résztvevő egy saját készítésű, kemény borítós mesekönyvvel térhetett haza, amely nemcsak rajzokat és grafikai nyomatokat, hanem saját történetüket is őrzi. Az üresen hagyott oldalak pedig arra ösztönzik a gyerekeket, hogy otthon is tovább folytassák meséiket.
