Vissza
A legtöbben reménykedünk abban, hogy soha nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy mentőt kell hívnunk. Mégis megnyugtató tudni, hogy ha egyszer szükségünk lesz rájuk, a segítségünkre sietnek.
Nappal, éjszaka, hétvégén, ünnepnapon. Esőben, hőségben, fáradtan vagy éppen egy hosszú műszak végén - ha szükség van rájuk, azonnal indulnak
A mentőszolgálat munkáját sokszor csak néhány percig látjuk. Egy szirénázó autó, egy villanó kék fény, néhány koncentrált mozdulat egy helyszínen, fotók a híradásokban. Pedig a munkájuk több ezeknél a nyilvánosan látható pillanatoknál. Ott van mögötte a felkészültség, a gyors döntések sora, a felelősség, a bajtársiasság - és az a lelki teher is, amit csak ők ismernek, amit csak ők értenek igazán.
Mert a mentősök nemcsak sérülésekkel, betegségekkel találkoznak nap mint nap. Hanem félelemmel, kétségbeeséssel, aggódó családtagokkal, emberi sorsok legnehezebb pillanataival.
És közben nyugodtnak kell maradniuk.
Mi itt, Pápán is pontosan tudjuk, milyen fontos a munkájuk. Hogy mit jelent, amikor az Anna téren megszólal a sziréna, hogy mit jelent, amikor a kórházhoz sietve érkezik a mentőautó, hogy sokszor perceken múlik minden. És azt is tudjuk, hogy mennyit számít egy megnyugtató szó, egy magabiztos mozdulat, az időben érkező segítség.
A mentőszolgálat születésnapján nehéz megtalálni a megfelelő szavakat. De egyet mindenképpen ki kell mondanunk:
Köszönjük!
A szolgálatot. A szakértelmet. A gyorsaságot. A türelmet. Az emberséget. A helytállást a legnehezebb pillanatokban.
Köszönjük a mentőszolgálat munkatársainak áldozatos szolgálatát!
