
Bakó Ildikó népi iparművész vezetésével a tojásdíszítés finom, türelmet kívánó világa nyílt meg a résztvevők előtt. Lúdtollal vitték fel a viaszt, majd a festés után arannyal emelhették ki a mintákat. Virágok, indák, letisztult geometrikus formák kerültek a tojásokra – mindegyik más lett, mégis mindegyiken ott volt ugyanaz a gondosság. Ahogy ő is mondta, a tojás nemcsak dísz, hanem ősi jelkép, tele jelentéssel, amit jó kézbe venni és továbbgondolni.

A mézeskalács-díszítésnél Bokodi Imréné segített eligazodni a cukormáz nem is olyan engedelmes világában. Az első próbák után hamar kiderült, hogy ami egyszerűnek tűnik, az figyelmet és biztos kezet kíván. A különböző színű és formájú mézeskalácsok végül mind saját karaktert kaptak, a kis bárányok pedig különösen kedves darabokká váltak.

Közben Benedekné Gosztonyi Hajnalka a szalmafonás alapjait mutatta meg, apró kosárkák készültek, amelyekben benne volt a kézzel végzett munka nyugalma. A gyerekeket – és nem csak őket – egy játékos nyomozás is lekötötte: a zászlós bárány nyomába eredtek, ami végigkísérte az egész délutánt.

Közben végig zajlott egy interaktív nyomozós játék is: a családok a zászlós bárány nyomába eredhettek.