Vissza
A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja hazánkban különösen személyes jelentőségű, hiszen a történelem viharaiban szinte minden család érintetté vált valamilyen módon. A Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziuma idén rendhagyó módon emlékezett meg erről a napról. A program kidolgozója, Adorján Zoltán tanár úr abból indult ki, hogy a diákok számára akkor válhat valóban jelentőssé az emlékezés, ha az személyes élménnyé formálódik, és saját kötődéseket alakíthatnak ki a múlt eseményeihez.
A megszokott, közös templomi ünnepség helyett ezúttal egy feladatokra épülő, keresgélős, csoportmunkán alapuló feldolgozási módot választott. Az alapgondolat szerint a diktatúrák áldozatainak története szenvedéstörténet, ezért a keresztény hagyományból ismert keresztút szolgált mintául. A tanár úr felkérte 13. évfolyamos művészeti osztályának grafikus diákjait, hogy készítsenek saját alkotásokat a keresztút állomásaihoz kapcsolódva. A diákok grafikái így vizuálisan is megjelenítették az áldozatok sorsát, miközben lehetőséget adtak az elmélyült gondolkodásra.
A gyerekek leolvasták telefinjaikkal a képek mellett található QR-kódot és már olvashatták is az információkat, ugyanis a képek mellé egy átfogó tananyag is készült ehhez a programhoz, amely egyrészt a hazai és nemzetközi történelmi eseményeket idézte fel, másrészt az iskola saját múltjához kapcsolódó áldozatokat is bemutatta. Így a tanulók nemcsak általános történelmi ismereteket szerezhettek, hanem az intézmény történetén keresztül közvetlenebb kapcsolatba is kerülhettek a múlttal.
Adorján Zoltán szerint a legfontosabb maga az emlékezés gesztusa. A történelem az élet tanítómestere, és egyben közös emlékezetünk része, ezért meghatározó, hogyan és mire emlékezünk. A nevelés lényege nem csupán az ismeretátadás, hanem a szemléletformálás, a gondolkodás és az értékek közvetítése. A diktatúrák esetében különösen fontos felismerni, hogy nem pusztán az eszmék voltak pusztítóak, hanem azok a módszerek és technikák is, amelyekkel a hatalmat fenntartották. Ezek megértése segíthet abban, hogy a jövő generációi elkerüljék a múlt hibáit, és saját felelősségük tudatában cselekedjenek.
A program játékos elemei szintén tudatos pedagógiai célt szolgáltak. A diákok csoportokban dolgoztak, QR-kódokat olvastak be, digitális eszközöket használtak, miközben egymást segítve, együtt gondolkodva haladtak előre. A tapasztalatok szerint még a technikai kihívások is a tanulási folyamat részévé váltak: a tanulók nemcsak a történelmi tartalmat sajátították el, hanem megtanulták eszközeiket felelősen és értelmes célokra használni. A rendhagyó megemlékezés így egyszerre szolgálta a múlt iránti tiszteletet, a közösségépítést és a korszerű pedagógiai módszerek alkalmazását.
