Vissza
Mohács 500. évfordulója, a hercegszőlősi kánonok megjelenésének 450. jubileuma, valamint a pápai és a sárospataki teológia 1951-es bezárása is szerepelt a Kálvin-kutatók és egyháztörténészek kétnapos konferenciájának témái között. A Pápai Református Teológiai Akadémián rendezett szakmai találkozó lehetőséget adott a hazai és a Kárpát-medencei református egyháztörténészeknek és Kálvin-kutatóknak, hogy bemutassák kutatási eredményeiket.
A konferenciát a teológia Kálvin János Teológiai és Egyháztörténeti Kutatóintézete szervezte. Dr. Sárközi Gergely Antal docens, a rendezvény szervezője elmondta, hogy az idei program összeállításakor több jelentős történelmi évfordulóra is figyeltek. A református egyház imádságának évéhez kapcsolódva dr. Sárközi Balázs, a Szélesvíz főszerkesztője Pilinszky János imádságfelfogásáról beszélt, de tartott előadást dr. Pátkai Ádám Sándor közgyűjteményi szakmai vezető, régész és Gerecsei Zsolt gyűjteményi igazgató is.
A tanácskozás egy, a 2021 és 2024 közötti konferenciák előadásait összegző kötet bemutatójával kezdődött. A kiadvány elkészítésének gondolata a 2024-es, dr. Huszár Pál nyugalmazott főgondnok, a teológia egykori tanára emlékére rendezett konferencián fogalmazódott meg. Az alkalmon köszöntötték dr. Huszár Pál családtagjai is. A rendezvényen több mint tíz előadó osztotta meg kutatási eredményeit.
A konferencia egyik fontos témája a pápai teológia 1951-es bezárása volt. Dr. Sárközi Gergely Antal felidézte, ez az intézmény történetének egyik legfájdalmasabb fejezete, amely nemcsak az intézményt, hanem az ott tanító professzorokat és a hallgatókat is súlyosan érintette. Dr. Sárközi Gergely Antal felidézte: az 1948-as állam és egyház közötti egyezmény még biztosította az ősi református kollégiumok és teológiai akadémiáik fennmaradását. A kommunista hatalom azonban végül a pápai és a sárospataki intézmény megszüntetése mellett döntött.
A bezárást az egyházi vezetés átszervezésével készítették elő. A lelkészképzést az egyetemes egyház feladatává nyilvánították, és két országos teológiai intézményt hoztak létre Budapesten, illetve Debrecenben. A pápai és a sárospataki hallgatók folytathatták tanulmányaikat az új intézményekben, ám a korábbi ígéretek ellenére a pápai tanárok nem kerültek be az új oktatói karba.
Az állami egyházügyi hivatal 1951 októberében azt közölte a sajtóval, hogy a két teológia bezárása nem állami nyomásra történt, hanem a hallgatók önkéntes átiratkozásának következménye volt. A pápai diákok közül többen tiltakoztak a döntés ellen, és megpróbálták elérni intézményük újranyitását. A kezdeményezésben részt vevő négy hallgatót, Adorján Istvánt, Rázik Istvánt, Málik Lászlót és Szabó Zsigmondot azonban eltávolították a teológiai képzésből, ami életpályájukra is súlyos hatással volt.
Rehabilitációjukra csak évtizedekkel később kerülhetett sor. A folyamat a rendszerváltozás után, Kövi Zsolt nyugalmazott gyűjteményigazgató közreműködésével kezdődött el. Adorján István 1997-ben kapta meg az abszolvált teológiai hallgatói státuszt, majd Tatán lelkésszé szentelték. A másik három egykori hallgató már nem érhette meg rehabilitációját.
A lelkészképzés 1998-ban tért vissza ismét a városba. A konferencia történelmi témái így nem csupán a múlt fontos eseményeit idézték fel, hanem a pápai református oktatás évszázadokon átívelő folytonosságára, megszakításaira és újjászületésére is ráirányították a figyelmet.
