A hónap műtárgyaként ezúttal a külsővati középkori kályhacsempe-leletegyüttes néhány darabja látható az Esterházy-kastélyban. A 15. századra datálható leletek egy egykori nemesi udvarház két kályhájának történetét idézik fel, és a dunántúli kályhatípusok kutatásában is kiemelkedő jelentőségűek.
A külsővati leletegyüttes 1986-ban, több ütemben zajló régészeti feltárás során került elő, amelyet Ilon Gábor vezetett. A tárgyak különlegessége, hogy nem csupán a kályhacsempék töredékeit találták meg, hanem a hozzájuk tartozó tapasztásmaradványokat is. Ezekből a régészek olyan információkhoz jutottak, amelyek lehetővé tették a két egykori kályha teljes szerkezetének rekonstruálását. A rekonstrukciót annak idején Sabján Tibor készítette el, a külsővati kályha pedig a szakirodalomban a dunántúli kályhatípus egyik alapvető példájaként vált ismertté.
A leletek jelentőségét tovább növeli, hogy a későbbi észak-dunántúli feltárások során hasonló minták és díszítőelemek más lelőhelyeken is előkerültek, többek között a nagyvázsonyi várban, főúri és kisnemesi környezetben egyaránt. A külsővati anyag így fontos kiindulópontot jelentett a középkori kályhák kutatásában és rekonstrukciójában.
A kiállított darabok a középkori kályhák változatos formavilágába is betekintést engednek. Láthatók közöttük az úgynevezett tál alakú kályhaszemek, amelyek készítéstechnikájukat tekintve a fazekakhoz hasonlítanak, de négyzetes vagy téglalap alakú szájrészt alakítottak ki rajtuk. Ezek egy része egyszerű, díszítetlen felületű, más példányokat növényi motívumokkal, indadíszekkel ékesítettek. A bemutatott leletek között az oldalsó, keskenyebb csempeelem, valamint a kályha felső részét lezáró, különösen díszes oromzati darab is helyet kapott. 
A leletegyüttes további darabjai a kastély állandó kiállításában is megtekinthetők, így az érdeklődők a most bemutatott részletek mellett a kályha további elemeit is felfedezhetik.