Vissza
Van valami különleges abban, amikor egy zsinagóga szombat este megtelik látogatókkal. Idén a Múzeumok Éjszakája ismét a zsidó vallás legszentebb napjára esett, így a pápai zsinagógában megrendezett program minden korábbinál több kérdést vetett fel. Hogyan lehet egy ilyen alkalom méltó a szombathoz? Hol húzódik a határ hagyomány és nyitottság között?
A Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület számára nem volt egyszerű a döntés. Ahogy tavaly, úgy idén is sok mérlegelés előzte meg, csatlakozzanak-e a rendezvénysorozathoz. Végül ismét amellett döntöttek, hogy a legfontosabb a tudás átadása és a párbeszéd. Nem szórakoztató műsort szerveztek, hanem olyan estét, amely a tanulásról, a hagyományok megismeréséről és a közös gondolkodásról szólt.
- Fontosabbnak tartottuk, hogy beszéljünk a hagyományokról, és ezt olyan formában tegyük, amely mindenki számára elfogadható - fogalmazott Schmidt Orsolya, az egyesület elnöke. Mint mondta, a programok összeállításánál végig arra törekedtek, hogy a szombat szellemisége ne sérüljön, miközben azok is beléphessenek a zsinagógába, akik talán életükben először járnak itt.
Ez a nyitottság már tavaly is sokakat vonzott, idén pedig ismét folyamatosan érkeztek az érdeklődők. Voltak pápaiak, akik most fedezték fel újra a város egyik legkülönlegesebb épületét, és voltak messziről érkezett vendégek is. Egy Ausztráliában élő fiatalember például lengyelországi zsidó felmenői révén talált közös pontokat a magyarországi zsidó örökséggel - bizonyítva, hogy a történelem és az emlékezet nem ismer országhatárokat.
Az este egyik legfontosabb eseménye a Lőw virágai című kiállítás megnyitója volt. A Szegedi Zsidó Hitközség gyűjteményéből érkezett tárlatot dr. Pataricza Dóra történész, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem docense nyitotta meg.
A kiállítás egy hároméves nemzetközi kutatási projekt része, amely Lőw Lipót és fia, Lőw Immánuel szellemi örökségét dolgozza fel. A Szegedi Zsidó Hitközség az Izraeli Nemzeti Könyvtárral, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetemmel, valamint a Magyar Zsidó Levéltárral és Múzeummal közösen végzi azt a munkát, amelynek eredményeként a két tudós rabbi hagyatéka digitálisan is kutathatóvá válik.
A pápai bemutató különös jelentőséget kapott, hiszen idén éppen 180 éve annak, hogy Lőw Lipót elfoglalta helyét a frissen felavatott pápai zsinagóga rabbiszékében. Innen vezetett útja Szegedre, ahol fia, Lőw Immánuel később világhírű tudósként írta be nevét a botanikatörténetbe.
Lőw Immánuel életművének középpontjában a Biblia növényvilága állt. Monumentális, négykötetes művében, a Die Flora der Juden-ben több ezer oldalon keresztül mutatta be a zsidó vallási forrásokban szereplő növényeket, azok vallási, kulturális, gyógyászati és néprajzi jelentőségét.
Dr. Pataricza Dóra megnyitóbeszédében a heti tóraszakasz egyik különleges képét idézte fel: Áron kivirágzó vesszejét. Az elszáradt bot egyetlen éjszaka alatt rügyet fakasztott, virágot bontott és mandulát érlelt. Ez a kép - fogalmazott - ugyanazt üzeni, mint Lőw Immánuel öröksége: a hagyomány csak akkor él tovább, ha újra és újra képes virágot hozni.
A kiállításon Révész Róbert fotóművész felvételein keresztül elevenednek meg a szegedi zsinagóga növénymotívumai. Gránátalma, olajfa, füge, szőlő, akácia - olyan növények, amelyek évszázadok óta jelen vannak a bibliai történetekben és a zsidó kultúrában. A tárlat azonban nemcsak látványt kínál: a látogatók különböző fűszernövények és bibliai növények illatát is megismerhették, így szinte minden érzékszervükkel átélhették az élményt.
A kiállításhoz kapcsolódva egy jövőbeli tervről is szó esett. A pápai egyesület a várossal együttműködve szeretne bibliai kertet kialakítani a zsinagóga mögötti területen, amely méltó módon egészítené ki az épületet, és új zöld szigetet jelenthetne a belvárosban.
Ahogy leszállt az este, a zsinagóga újabb arcát mutatta meg. A padsorokat megtöltő közönséget ezúttal nem tárlatvezetés, hanem zene és költészet várta.
Sirokai Mátyás költő és zenész, valamint Kobza Vajk Látomások kútja - Héber költészet és mór zene című estjével érkezett Pápára. A koncert különleges utazásra hívta a közönséget: közel-keleti dallamok, zsidó zenei hagyományok és 20. századi héber költők látomásos versei fonódtak össze.
Sirokai Mátyás számára a zene és az irodalom mindig is ugyanannak a belső világnak a része volt. Eredetileg zenésznek készült, de az évek során az irodalom is meghatározó alkotói területté vált számára, ezért olyan előadásokat hoz létre, ahol a két művészeti ág természetes egységet alkot.
A műsorban elhangzó versek nem történeteket mesélnek, hanem erőteljes képekkel, szimbólumokkal dolgoztak. Szerelemről, hazáról, tájról, az emberi létezés mélységeiről szóltak, miközben a zsidó kultúra motívumai is végig jelen voltak bennük. A költő hangsúlyozta: tudatosan olyan műveket választott, amelyek nem történelmi tragédiákat idéznek fel, hanem minden ember számára átélhető kérdéseket fogalmaznak meg.
A dallamok eredete sokszor éppoly titokzatos, mint a versek jelentése. A zsidó, mór és közel-keleti zenei hagyomány évszázadokon át hatott egymásra, ezért sok esetben már nem is lehet pontosan megmondani, honnan indult egy-egy motívum - csak azt érezni, hogy ugyanabból a kulturális forrásból táplálkozik.
A Múzeumok Éjszakája a pápai zsinagógában idén is több volt egy kulturális rendezvénynél. A kiállítás, a beszélgetések, a zene és a költészet együtt azt mutatta meg, hogy a hagyomány nem vitrinekbe zárt múlt, hanem élő örökség - újra és újra életre kel, ha vannak, akik továbbadják.
