Vissza
Szinte egy tűt sem lehetett leejteni a tapolcafői Művelődési Házban: a helyiek és a környékbeliek zsúfolásig megtöltötték a termet, hogy együtt élvezhessék a Bakonybéli Gerence Garázsszínház vendégjátékát. A Tapolcafői Kertbarátkör ismét olyan programot szervezett, amely nemcsak szórakoztatott, hanem közösséget is épített.
A reflektorfény azonban az előadás előtt egy pillanatra a múlt felé fordult. Kissné Bolla Judit személyes hangvételű visszaemlékezésében a tapolcafői amatőr színjátszás aranykorát idézte fel. Megjelentek a régi idők „sírva nevetős” darabjai, a lelkes próbák emlékei, és azok a kézzel készített plakátok, amelyek ma már igazi kincseknek számítanak. A történetekből kirajzolódott: egykor egy összetartó baráti közösség formálta a település kulturális életét – olyan örökséget hagyva hátra, amely ma is él.
A nosztalgikus pillanatokat követően a bakonybéli társulat Az öreg pokróc című darabja került színre. A népmesei ihletésű történet egy idős édesanya sorsán keresztül mutat rá arra, milyen törékenyek és mégis mennyire fontosak a családi kötelékek. A darab finom egyensúlyt teremtett a humor és a dráma között – a nézők egyszerre nevettek és csendesedtek el.
A Gerence Garázsszínház mindössze néhány hónapja alakult, lelkes csapat már a budapesti Nemzeti Színház színpadán is bemutatkozott a Pajtaszínház Program keretében. A tapolcafői fellépés pedig már a negyedik alkalom volt, hogy közönség elé vitték ezt a darabot.
A társulat vezetője, Recse Róbertné mesélt a kulisszák mögött zajló munkáról is. Mint mondta, a csapat felhívások és személyes megkeresések révén állt össze, és a kezdeti nehézségek ellenére gyorsan közösséggé formálódott. A darabot rendezőjük, Balázs-Valler Kata ajánlotta, amelyet közösen „bakonybélivé” formáltak – helyi szófordulatokkal, apró, csak a beavatottak számára ismerős utalásokkal fűszerezve.
Az előadás után nem maradt el a meghatott taps és az elismerés sem: a kertbarátkör tagjai virággal és ajándékokkal köszönték meg a színészek munkáját, majd vendégül is látták őket.
