Idén ünnepelte bemutatásának 40. évfordulóját a magyar animációtörténet egyik legnagyobb kultfilmje, a Macskafogó. A jubileum alkalmából november 6-án, pénteken a pápai Petőfi Mozi tűzi műsorára az alkotást, a vetítést követően pedig a rendezővel, Ternovszky Bélával találkozhat a közönség. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendező az évforduló kapcsán mesélt a készítés felhőtlen két évéről, a rendszer furcsaságairól és arról, miért éppen a folyamatosan rettegő Safranek áll a legközelebb a szívéhez.
Megmentő Amerikából
A film megszületése korántsem volt magától értetődő. A korabeli kultúrpolitika a híres „három T” kategóriájából legfeljebb a tűrt kategóriába sorolta a forgatókönyvet, a Filmfőigazgatóság pedig pénzhiányra hivatkozva elutasította a támogatást:
„Úgy indult, hogy nem indul, mert nincs rá pénz. Ha mi valahonnan pénzt tudunk szerezni rá, nem tiltják - hát ez akkor azt jelentette, hogy ebből nem lesz soha semmi.”
A produkciót végül egy deus ex machina mentette meg: egy Amerikába szakadt magyar befektető, aki a magyar kultúrába szeretett volna invesztálni. Mivel a Budapest Szállóhoz a Pannónia Filmstúdió volt a legközelebb, oda sétált át. A kész képes forgatókönyv láttán szinte azonnal igent mondott, biztosítva a szükséges anyagi hátteret. Mivel a finanszírozás nem állami forrásból jött, a pártvezetés és a televízió sem támasztott tartalmi követelményeket.
A stáb mintegy 50-60 munkatársa számára ez két és fél évnyi felhőtlen alkotói szabadságot jelentett. Az alkotók elsősorban olyan filmet akartak csinálni, amit ők maguk is szívesen megnéznének, nem törődve a későbbi fogadtatással vagy az elmarasztaló kritikákkal - amelyeket a premier után két héttel a sajtó kénytelen volt gyorsan felülvizsgálni a nézőtéri ováció hatására.
A kisember, akivel könnyű azonosulni
Bár Grabowski, az egerek szuperügynöke a történet abszolút hőse, a rendező számára mégsem ő jelenti a mű csúcsát. Safranek az igazi kedvenc. Ternovszky szerint a tökéletes főhős néha unalmas, a gonosz pedig egydimenziós. Safranek ezzel szemben a legsokrétűbb karakter: a klasszikus alkalmazott és kisember, aki felfelé hajbókol és tűr, lefelé tapos, miközben a főnöke kénye-kedve szerint bánik vele.
A film nem gyerekfilmnek, hanem klasszikus családi mozinak készült, akárcsak a Mézga család vagy a Dr. Bubó. Ma már a vetítéseken három generáció ül együtt, az egykori fiatal nézők mára nagyszülőként hozzák el unokáikat. Az alkotás annyira gazdag képi és nyelvi humorban, hogy a nézők gyakran még az előző poénon nevetnek, mikor már elhangzik a következő - emiatt többszöri újranézésre is újabb rétegek tárulnak fel.
Zseniális rögtönzések
A kultikus mondatok egy része nem is szerepelt az eredeti dialóguslistában. A korabeli gyártás során a szinkronszínészek egyszerre álltak a mikrofon előtt a stúdióban, egymás poénjait licitálták túl, miközben a hangmérnöki szobában dőlt a stáb a nevetéstől. Így született meg például Kern András visszatérő „Te nagyon hülye" mondata is.
Találkozzon a rendezővel Pápán!
Időpont: November 6., péntek 17 óra
Helyszín: Petőfi Mozi, Pápa
Négy évtizede derülünk rajta - 40 éves a Macskafogó, Pápára jön a rendező
2026. november 5.
Idén ünnepelte bemutatásának 40. évfordulóját a magyar animációtörténet egyik legnagyobb kultfilmje, a Macskafogó. A jubileum alkalmából november 6-án, pénteken a pápai Petőfi Mozi tűzi műsorára az alkotást, a vetítést követően pedig a rendezővel, Ternovszky Bélával találkozhat a közönség.…