Vissza
Flex hangja Várkert szomszédságában. Kalapácsütések a késő délutáni csendben. Nem egy műhelyben, nem egy kijelölt bontóban – hanem Pápán, a belváros szívében, az egykori Platán Szálló parkolójában, pénteken délután.
A Pápa Városi Polgárőrség péntek esti, illegális autóbontást feltáró Facebook-bejegyzése nemcsak egy újabb rendőrségi esetet rögzít. Inkább egy kérdést vet fel mindannyiunknak: mikor lett természetes, hogy valaki úgy gondolja, ezt megteheti?
Mert itt nemcsak illegális autóbontásról van szó. Hanem arról a mentalitásról, amely szerint a szabályok kizárólag másokra vonatkoznak. Hogy ha van egy eldugottabb sarok, egy kevésbé frekventált terület, akkor ott már bármi belefér. Hogy elég egy kis bátorság – vagy inkább vakmerőség – és máris működhet a „megoldjuk okosban” logika.
Csakhogy ez nem egy félreeső ipartelepen történt. Hanem egy olyan városrészben, ahol emberek járnak-kelnek, ahol nap mint nap megfordulunk. És ez az, ami igazán nyugtalanító.
Az ilyen esetek mindig túlmutatnak önmagukon. Mert nemcsak azt kérdezzük ilyenkor, hogy ki volt az elkövető, hanem azt is: mennyire vigyázunk közösen arra a térre, amit használunk? Hol húzzuk meg a határt? És mi az, amire már azt mondjuk: eddig és ne tovább?
A történetnek szerencsére van egy másik oldala is. Az, hogy volt, aki intézkedett. Aki felfigyelt a zajra, aki nem legyintett, nem gondolta azt, hogy „biztos van rá magyarázat”. Hanem lépett és értesítette a rendőrséget.
Talán ez a legfontosabb üzenet. Hogy a város nemcsak utcákból és épületekből áll, hanem azokból az emberekből is, akik nem hagyják szó nélkül, ha valami nincs rendben.
Mert vannak dolgok, amik egyszerűen nem férnek bele!
Fotó: Pápa Városi Polgárőrség (Facebook)
